Esélyegyenlőség a nyelvtanulásban kutatócsoport

A jelen projekt célja, hogy olyan kutatást végezzünk, melynek eredményei hozzájárulnak a speciális nevelési igényű tanulók nyelvtanulási esélyegyenlőségének megteremtéséhez. Bármilyen sok szó essék is az esélyegyenlőségről, vannak területek, amelyeken ennek megvalósulása még gyerekcipőben sem jár.   Ilyen terület a különböző fogyatékkal élők és a diszlexiások nyelvtanulása.  Vak és gyengénlátó honfitársaink körében is sok még a teendő, bár közülük számítógépes segédlettel sokan sajátítják el az idegen nyelveket olyan eredményesen, hogy maguk is nyelvtanárrá, sőt nyelvvizsgáztatóvá válnak. A mozgássérült hallgatókat a tolószék nem akadályozza a nyelvtanulásban, de vannak olyan betegségből adódó vagy súlyos műtétek következtében fellépő agyi és mozgásszervi károsodások, amelyek az agyi folyamatokra, a beszédre, íráskészségre kedvezőtlen hatást gyakorolnak, s amelyek ezért a tanításban külön módszereket igényelnek.  A siket hallgatók helyzete a legfigyelemreméltóbb, hiszen az ő esetükben a nyelvi jogaik is sérülnek akkor, amikor az anyanyelvük helyett a magyar nyelvet használjuk mint az idegen nyelv oktatásának közvetítő nyelvét.

A tanárképző intézményekben és a tanártovábbképzéseken egyáltalán nincs hagyománya annak, hogy a leendő nyelvtanárokat legalább a tudatosítás szintjén felkészítsük a fogyatékkal élőkkel és a diszlexiásokkal való foglalkozásra. Ennek eredményeképp ezek a tanulók vagy kirekesztődnek a nyelvoktatásból, vagy szakszerű foglalkoztatás híján  lemaradnak, elkedvetlenednek, és maguktól abbahagyják a nyelvi képzést.  Ma már tudjuk, hogy nem az oktatásban való részvétel alóli felmentés, hanem a hozzáértő módon biztosított felzárkóztatás és a szakszerűen megtervezett programok szolgálják ezeknek a tanulóknak az érdekeit, és nyújtanak valódi esélyegyenlőséget. Ehhez kívánja kutatásunk az elméleti alapokat megvalósítani és az eredmények gyakorlati hasznosításának alapjait megteremteni. A projekt a nemzetközi szempontból  is egyedülálló, mert történtek ugyan kutatások a diszlexiás, siket és gyengénlátó tanulók nyelvtanulásával kapcsolatban, ezek általában a problémák szűk körére koncentrálódtak, és nem kapcsolódtak egymáshoz. Az általunk tervezett vizsgálathoz hasonló átfogó kutatást még sehol a világon nem végeztek.

A kutatás leírása

A kutatás több témára koncentrál a speciális nevelési igényű nyelvtanulók esélyegyenlőségének megvalósítása érdekében. Elsőként a speciális nevelési igényű nyelvtanulók nyelvtanulás szempontjából fontos egyéni tulajdonságait (nyelvtanulási motiváció, tanulási stílus preferencia, tanulási stratégiák stb.) és tanulási folyamatait vizsgáljuk meg kvantitatív és kvalitatív módon. Ezt követi, illetve ezzel párhuzamosan zajlik annak vizsgálata, hogy a már Magyarországon működő speciális nevelési programokban (közoktatási és felnőttoktatási programok) hogyan látják a nyelvtanárok a speciális nevelési igényű tanulók nyelvtanulási problémáit, folyamatait és milyen módszereket, technikákat és segédeszközöket tartanak hasznosnak a tanulás megkönnyítésére. A harmadik lépésben az első két kutatási fázis eredményei alapján néhány a tanulók és a tanárok által hasznosnak ítélt tanulási módszert tesztelünk kísérleti módon. Végül eredményeinket egy kötet formájában foglaljuk össze, melyben kutatási eredményeinket ismertetjük és melyben hasznos nyelvtanulási és nyelvtanítási módszereket, technikákat, stratégiákat, feladatokat és segédanyagokat mutatunk be.

 

1. kutatási fázis

A speciális nevelési igényű nyelvtanulók egyéni tulajdonságainak és nyelvtanulási folyamatainak vizsgálata

Ennek a kutatási fázisnak a célja, hogy a speciális nevelési igényű tanulók nyelvtanulási motivációját és attitűdjeit, nyelvtanulási stílus preferenciáit és nyelvtanulási stratégiáit felmérje, legfontosabb problémáikat azonosítsa, és megoldási javaslatokat kínáljon számukra, illetve a tanulságokat hasznosítsa a többségi nyelvtanulók körében is. Az adatgyűjtés során két népes és jól elhatárolható csoporttól szeretnénk kvalitatív és kvantitatív jellegű adatokat gyűjteni: a siket nyelvtanulóktól és a diszlexiás nyelvtanulóktól. Első lépésként sikeres siket és diszlexiás nyelvtanulókkal szeretnénk interjúkon alapuló kvalitatív kutatást végezni, amely során meghatározhatjuk, hogy milyen attitűdbeli és motivációs tényezők és tanulási stratégiák vezetnek oda, hogy a nehézségeik ellenére, sikereket érnek el a nyelvtanulás terén. Úgy véljük, hogy csoportonként 15-15 interjú elkészítése elég adatot fog szolgáltatni önmagában is és a második kutatási fordulóhoz is. Az interjúszituáción belüli kommunikáció nem lehet probléma a diszlexiás tanulók körében, azonban a siket esetében jeltolmácsra lesz szükség. Az interjúk elemzése során két célt szeretnénk teljesíteni: először is meghatározzuk, hogy melyek azok a legfontosabb attitűd és motivációs tényezők illetve tanulási stratégiák, amelyek a speciális nevelési igényű és sikeres tanulók motivált tanulási viselkedését alakítják, másodsorban, pedig az eredmények alapján szeretnénk egy kérdőívet elkészíteni. A kérdőívkészítés során hangsúlyt szeretnénk fektetni arra, hogy az attitűdbeli és motivációs kérdések mellett helyet kapjanak azok a kérdések is, amelyek a nyelvtanulási problémákat is azonosítják és kérdeznek azokra rá. A kérdőíves kutatás során körülbelül 400 diszlexiás és 200 siket tanköteles tantanulóval szeretnék interjút készíteni, ez a mintanagyság lehetővé teszi, hogy megfelelő statisztikai módszerekkel tudjuk elemezni az adatainkat. Egy kapcsolódó szintén kvantitatív kutatásban, melyet 200 diszlexiás diákkal szeretnénk elvégezni, azt vizsgáljuk, hogy  másfajta nehézségi vannak-e a dominánsan auditív tanulási stílusú (emellett gyakran vizuális információ feldolgozási gondokkal küzdő), illetve a dominánsan vizuális tanulási stílusú (emellett gyakran auditív információ feldolgozási gondokkal is küzdő) diszlexiásoknak. Továbbá arról is szeretnénk információt szerezni, hogy a különböző tanulási stílusú diszlexiások másfajta multiszenzoros technikákat találnak-e hasznosnak a nyelvtanulás során.  Ebben a vizsgálatban azt is meg szeretnénk tudni, hogy vannak-e különbségek a kisgyermekkorban diagnosztizált és a tizenéves korban vagy felnőttként diagnosztizált diszlexiás fiatalok angol nyelvtanulásában. A harmadik kapcsolódó vizsgálat célja, hogy kvalitatív interjúk segítségével feltérképezze, valamely államilag elismert nyelvvizsgával megpróbálkozó, esetleg azt sikeresen letevő diszlexiás tanulók tapasztalatait. Fő kérdésünk az, hogy a diszlexiás tanulók megfelelőnek érzik-e azokat a kedvezményeket, amelyek a rendelkezésükre állnak a nyelvvizsgák letétele során. A nyelvvizsga kérdése roppant fontos a diszlexiás nyelvtanulók számára. A diploma kézhez kapásának feltételeként, illetve felsőoktatási felvételi eljárás során biztosított többletpont hordozójaként az államilag elismert nyelvvizsga kulcsfontosságú szerepet tölt be a diszlexiás fiatalok életében, és ezáltal kulcsfontosságú az esélyegyenlőség terén.

Az önkitöltős módszer használható a siket nyelvtanulók esetében, a kérdezés felügyeletekor kell azonban jelnyelvi tolmácsot biztosítani, hogy a felmerülő kérdésekre a kitöltést felügyelő képzett kérdezőbiztos válaszolni tudjon. Maga a kérdőív kitöltése azonban nehézségekbe ütközhet a diszlexiások esetében, ezért egy másik, a szociológiai kutatások során gyakran használt, kérdőíves módszerhez fordulunk: a kérdezőbiztosi kérdezéshez. A kérdezés során a standardizált kérdőívkérdéseket a kérdezőbiztosok felolvassák és a válaszadók válaszait a kategóriáknak megfelelően rögzítik.

Az adatok számítógépes rögzítése után az elemzés során választ szeretnénk kapni a következő kérdésekre: a speciális nevelési igényű tanulóknak hogyan alakul a motivációs és attitűdbeli beállítódásuk, milyen a tanulási stílus preferenciájuk, milyen tanulási stratégiákat használnak, és mely problémák akadályozzák leginkább, hogy sikereket érjenek el, és ezek milyen tanulsággal szolgálnak az őket oktatóknak. A másik kvantitatív vizsgálat eredményeitől azt várjuk, hogy a dominánsan auditív tanulási stílusú diszlexiásoknak főleg az olvasás és az írás területén lesznek problémáik (vizuális percepciós nehézségek), ugyanakkor a beszéd és a hallott szöveg értése kevesebb problémát fog nekik okozni. Ezzel szemben az a vizuális tanulási stílusú diszlexiásoknál az olvasás és az írás  várhatóan kevesebb problémát fog jelenteni, míg a hallott szöveg értése és a beszéd komoly gondokat fog okozni (auditív feldolgozási nehézségek). Arra számítunk, hogy a vizuális tanulási stílusú tanulóknál az illusztrációk, a gondolattérképek, a képek és a rajzok különösen nagy segítséget fognak nyújtani a nehézségek legyőzésében. Míg ugyanezt a szerepet a dominánsan auditív tanulási stílusú tanulóknál a diktafon használata a szavak és a nyelvtan tanulásában, valamint különböző, rímeken alapuló gyakorlatok töltik be. Az is valószínű, hogy kinesztetikus/taktilis érzékszervi csatornákra ható feladatok mindkét csoport számára hasznosak lesznek. A diszlexia prevenciós/reedukációs oktatásban részesült tanulók esetén kevesebb nehézségre és gyorsabb haladási tempóra számítunk. A terápiában részesült tanulók olvasásának pontosságát, gyorsaságát jelentős mértékben fejlesztették: ezek a tanulók kevesebb betűt tévesztenek és jobb a szövegértésük. Ez alapján azt várjuk, hogy prevenciós/reedukációs oktatásban részesült tanulók kevesebb nehézséget fognak tapasztalni azoknál a társaiknál, akik az anyanyelvi írás-olvasás tanulása során nem kaptak speciális segítséget. A jelenleg rendelkezésre álló kedvezmények-az írásbeli nyelvvizsga alóli felmentés, illetve többletidő biztosítása és helyesírás értékelése alóli felmentés az írásbeli nyelvvizsga részen - várhatóan nem minden egyes területen nyújtnak segítséget a diszlexiásoknak. Valószínű, hogy a hallott szöveg értését vizsgáló rész a kedvezmények ellenére átlagon felüli nehézséget fog okozni mind a vizuális és mind az auditív információ feldolgozási problémákkal küzdő diszlexiásoknak. A legtöbb diszlexiásnak valószínűleg problémát jelent, hogy ezen a vizsgarészen nem adnak többlet időt a feladatok elolvasására, noha akár háromoldalnyi is lehet az a szöveg, amit egy hallás utáni szövegértés során el kell olvasni. Ezenkívül, az auditív feldolgozási problémákkal küzdő diszlexiások számára valószínűleg ez lesz a nyelvvizsga egyik legnehezebb feladattípusa, hiszen a hallás utáni szövegértést vizsgáló feladatok egy olyan készséget mérnek, amellyel nekik az anyanyelvükön is komoly gondjaik vannak.

 

2. kutatási fázis

A speciális nevelési igényű tanulók nyelvoktatásában eddig szerzett tapasztalatok jellemzőinek vizsgálata,  összegzése.

 

Ebben a kutatási fázisban azt vizsgáljuk, hogy a már Magyarországon működő speciális nevelési programokban (közoktatási és felnőttoktatási programokban) hogyan látják a nyelvtanárok a speciális nevelési igényű tanulók nyelvtanulási problémáit, folyamatait és milyen módszerek, technikák és segédeszközök bizonyultak eddigi tapasztalataik szerint hasznosnak a tanulás megkönnyítésére. Kétfajta vizsgálatot tervezünk: egyrészt óramegfigyeléssel kiegészített nyelvtanári interjúkat a speciális igényű diákok oktatásában résztvevő nyelvtanárokkal és logopédusokkal, másrészt esettanulmányokat a sikeresen működő, a speciális igényű tanulók számára indított nyelvoktatási programokról.

 

2.1 Interjú-vizsgálat

A kutatók felkeresik az országban fellelhető azon iskoláknak és nyelviskoláknak célirányosan kiválasztott csoportját, amelyek az elmúlt öt évben saját erőből vagy pályázati keretben a speciális nevelési/oktatási igényű tanulók nyelvtanítására vagy idegen nyelvi felzárkóztatására programokat dolgoztak ki, és amelyek hajlandóak a kutatásban részt venni. A tervben szerepelnek nagyobb városok általános és/vagy középiskolái, egy-egy kisvárosi iskola, valamint mind fővárosi, mind vidéki nyelviskolák.  A tervezett csoportos interjúk alanyai a programokat kidolgozó és oktató nyelvtanárok, fejlesztő pedagógusok és logopédusok. Az interjúk azokra a kérdésekre keresnek választ, hogy a két célcsoport, vagyis a siketek és nagyothallók illetve a diszlexiások számára indított nyelvoktatási programokban milyen módszerek és eszközök bizonyultak hatékonynak. A siketek esetében különösen kíváncsiak vagyunk a jelnyelv, mint a siketek anyanyelve szerepére, a nyelvtani jelenségek taníthatóságára, a vizuális segédanyagok használatára, a szituációs gyakorlatok alkalmazhatóságára, és a hangképzés és beszéd tanításának a lehetőségeire. A diszlexiás nyelvtanulókkal foglalkozóktól arra vonatkozóan várunk adatokat, hogy milyen módon, és milyen jelekből vehetik észre a nyelvtanárok a diszlexiás tüneteket az idegen nyelvi órán, és hogy az integrált illetve a kiemelt csoportokban való oktatásnak milyen előnyeit és hátrányait tapasztalták. A módszerek tekintetében feltérképezzük, hogy milyen logopédiai segítséggel lehet eredményesen befolyásolni a diszlexiások idegen nyelvi megnyilvánulásait, milyen hatásfokkal használható a kommunikatív illetve a grammatizáló nyelvtanítás, milyen multiszenzoros stimulusok bizonyulnak hatékonynak, és melyek azok a fejlesztőpedagógiai módszerek, amelyek a nyelvtanítási módszerekkel kombinálhatóak, illetve kiegészíthetőek.

 

2.2 Esettanulmányok

A tervezett esettanulmányok siket és diszlexiás egyéni nyelvtanulókra és nyelvtanulói csoportokra vonatkoznak. A kutatók és asszisztenseik egy-egy kiválasztott speciális oktatási igényű csoportban tartós terepmunkát folytatnak. Megismerkednek a diákokkal és tanárukkal. Felmérik a diákok egyéni nyelvtanulási motivációját, célját, és eddigi történetét. Folyamatos óramegfigyelésekkel közvetlen tapasztalatot szeretnek a speciális igényű nyelvtanulók taníthatóságáról, a tanítási módszerekről, tananyagokról és problémákról.  A megfigyelések alapján összeállított kérdések segítségével interjúkat folytatnak a diákokkal és a tanárral is az egyes órákon tapasztaltak teljes megértése és értelmezése céljából. Az így összegyűjtött adatok kvalitatív elemzése során olyan esettanulmányok születnek, melyek belülről, a résztvevők szemszögéből és  összefüggéseiben mutatják be a tanulási nehézségeket és a lehetséges megoldásokat. Az esettanulmányok kötetben illetve folyóiratokban való publikálása azzal az előnnyel szolgál, hogy ezeket azok a tanárok is szívesen olvassák, és hasznos tapasztalatokat szereznek belőlük, akik a szoros értelemben vett kutatási beszámolókat és tudományos cikkeket nem szívesen forgatják. Így a kutatás eredményei egészen széles körben hasznosíthatóvá válnak. A projekt második fázisának eredményeit ugyanakkor felhasználjuk a harmadik fázis megtervezésében és lebonyolításában.

 

3. kutatási fázis

A hasznos tanítási módszerek laboratóriumi tesztelése

Ezen fázis pontos kutatási kérdéseit majd csak az első két szakasz lezárulása után tudjuk megfogalmazni. Célunk az, hogy az előző két szakaszban hasznosnak ítélt bizonyos nyelvtanulási technikák hatékonyságát empirikus módon laboratóriumban teszteljük. Elsősorban szótanulási, helyesírási és nyelvtani szerkezetek megtanulásának módjait szeretnénk vizsgálni diszlexiás és siket önkéntes résztvevőkön laboratóriumi számítógéppel vezérelt kísérletek segítségével. A siket résztvevőknél a magyar, mint jelnyelv tanulás során való alkalmazásának hasznosságát is szeretnénk felmérni. A résztvevők számát úgy határozzuk meg, hogy eredményeinket megfelelően lehessen statisztikailag elemezni, és érvényes következtetéseket lehessen levonni.

Hasznosíthatóság

A kutatás eredményeit három, egyaránt fontos szinten lehet közvetlenül hasznosítani: 1) a nyelvtanításban, 2) a tanárképzésben és 3) a további kutatásokban.

1. Hasznosíthatóság a nyelvtanításban

A kutatásra azért van szükség, hogy ennek eredményeként szakszerűen, megbízható ismeretek birtokában lehessen olyan programokat indítani az oktatás legkülönbözőbb szintjein, amelyek hozzásegítik a speciális igényű, elsősorban a mostanáig leginkább elhanyagolt siket, nagyothalló és diszlexiás nyelvtanulókat ahhoz, hogy egyenlő eséllyel, hátrányos megkülönböztetés nélkül, sikeresen vehessenek részt a nyelvtanulásban. Ma ez nincs így. Elszórt és nagyrész egymástól független kísérletek léteznek csupán, egyéni, helyi próbálkozások mind a közoktatásban, mind egyes nyelviskolákban. A speciális igényű nyelvtanulók oktatásához ugyanazokat a tankönyveket, tananyagokat és módszereket használják a kollégák, mint amit az ilyen igénnyel nem rendelkező tanulók csoportjaiban.  Az eddigi vizsgálataink alapján bizton állíthatjuk, hogy ez nem jó és nem hatékony. A tervezett kutatásaink feltérképezik, összegyűjtik, vizsgálat alá vetik és értékelik a speciális foglalkozást igénylő nyelvtanulókkal használható tananyagokat és módszereket. Ezekből a projekt harmadik fázisában összeállítás készül, melyet mind az aktív nyelvtanárok, mind a tanárképzéssel foglalkozó egyetemi oktatók és továbbképzés-vezetők felhasználhatnak. Az ötletek, tananyagok és módszerek gyűjteménye lehetőséget biztosít arra, hogy a diszlexiás csoportokat tanító kollégák, vagy a siketek és nagyothallók iskolájában tanító nyelvtanárok ezeket közvetlenül felhasználják, illetve alapot képeznek arra is, hogy a kutatásban megfogalmazott tapasztalatokra és tanulságokra építve a tanárok további tananyagokat és módszereket dolgozzanak ki a saját tanulócsoportjaik számára. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megfeleljünk az EU azon célkitűzésének, mely minden uniós állampolgár számára legalább két idegen nyelv elsajátítását tűzi ki célul.

A projekt eredményeit széleskörűen elérhetővé tesszük nyelvtanárok számára a tervezett kötet által, egy internetes honlap segítségével, amely tartalmazza a projekt eredményeit. A projekt tapasztalataiból nyelvtanárok számára rendezett konferenciákon előadást tartunk. Cikkeket publikálunk a nyelvtanárok által is olvasott szakmai folyóiratokban (pl. Magyar Pedagógia, Iskolakultúra, Modern Nyelvoktatás).

2. Hasznosíthatóság a tanárképzésben

A hasznosíthatóság második fontos területe a tanárképzés.  A speciális igényű nyelvtanulók esélyegyenlőségének biztosításához a tanárképzésben is változásokra van szükség. A projekt javaslatokat fogalmaz meg arra, hogyan lehet a kutatási eredményeket beépíteni a nyelvtanárképzés módszertani tananyagába. Erre azért van szükség, hogy a tanárjelöltek megfelelő felkészítést kapjanak a speciális nehézségekkel küzdő nyelvtanulókkal való foglalkozásra. Ez három szinten valósulhat meg:

a) Tudatosítás: A kutatási eredmények megismertetése a tanárjelöltekkel hozzásegít ahhoz, hogy tudjanak róla, milyen problémák léteznek, hogyan lehet ezeket felismerni, s ezekre fogékonyan reagálni.

b) Tananyag és módszertani ismeretek: A jelöltek ismerkedjenek meg azokkal a módszerekkel és tananyagokkal, amelyekkel sikeresen taníthatók az idegen nyelvek a speciális foglalkozást igénylő nyelvtanulóknak, és amelyekkel a nyelvtanulási motiváció sikeresen felkelthető és fenntartható.

c) Szakemberek képzése: A speciális foglalkozást igénylő nyelvtanulókról kapott alapismeretek fel tudják kelteni a mélyebb érdeklődést a terület iránt fogékony hallgatókban, akik ezáltal ösztönzést kaphatnak arra, hogy alaposabb fejlesztő- vagy gyógypedagógiai tanulmányokkal egészítsék ki a nyelvtanári képzést, hogy a terület képzett szakembereivé válhassanak.

Az ELTE angol nyelvtanárképzésében egy saját kurzus keretében tanítjuk a speciális nevelési igényű nyelvtanulók sikeres nyelvtanításához szükséges ismereteket és tanártovábbképzési tanfolyamok indítását tervezzük.

3. Hasznosíthatóság a további kutatásokban

A hasznosíthatóság harmadik lényeges területe a további kutatások megalapozása. A nemzetközi kutatásokra kitekintve azt tapasztaljuk, hogy hazánk jelentősen le van maradva abban, hogy a speciális igényű nyelvtanulók számára a teljes esélyegyenlőséget biztosítsa. A tervezett kutatás várható eredményei széles körben teszik lehetővé újabb projektek indítását, melyekkel ez a hátrány belátható időn belül ledolgozható. Az új programok további elemzések és vizsgálatok tárgyát kell képezzék ahhoz, hogy folyamatosan haladhassunk előre. Megbízható kutatások nélkül nincs megfelelő alap, amelyre szakszerű gyakorlati programok épülhetnének. Amatőr szinten pedig olyan komoly problémákkal mint a speciális oktatási/nevelési igényű nyelvtanulók felzárkóztatása és esélyegyenlősége nem szabad foglakozni.